Qvajó

Ma beszélgettem egy stricivel. Ez most komoly. Hát na, nem ez volt a nap fénypontja, de az az igazság, hogy ilyesmi baromi ritkán történik meg velem. :) 

Úgy esett, hogy a terápiás foglalkozás előtt tettünk még 1-2 kört Leylával, lefárasztás végett. Miután kifutkározta magát az erdőben, elindultunk felvidítani a kisöregeket. 

Nos, az útvonal olyan zónán vezet keresztül, ahol sokszor látni (nem idén barnult) lányokat erősen hiányos öltözetben. Most is belefutottunk egy "bájos" teremtésbe, aki az összes, tizenkét fogát megvillantó mosollyal jött velünk szembe: 

- Fúúú, de nagy kutya! :O :O 

- Ühüm. - válaszoltam flegmán, egy pillanatra sem lassítva a tempónkon.

- Bánt?- kérdezte bátran. 

- Sőt. Harap! - válaszoltam határozottan, bár a szavaimnak nem - az egyébként mellettem békésen battyogó - Terápiás Kutya vérmessége adott nyomatékot, mint inkább az undor, hogy Tizenkétfogú meg akarja majd simogatni a kis kacsóival, amivel ki tudja mit szorongatott röviddel azelőtt. Broáf. 

- Meg is esz vazze, ha közelebb jössz!- gondoltam magamban... :)

Szerencsére sikerült lelohasztani a hatalmas magabiztosságát és érintetlenül továbbhaladni egy pad irányába, miközben azon mosolyogtam magamban, hogy Angie-vel soha nem kell attól tartanom, hogy meg akarják cukimukizni. :)  Közben letáboroztuk a padnál, mert vártunk még valakire. 

Diszkrét bámulást érzékeltem egy [suhogósbemcsi+napszemcsi+okostelcsi] konfiguráció irányából, a szomszéd padról... Ezt követték a már kevéssé diszkrét "jóóó nagy kutya, mi? - azbammeg" fülemet megcsapó párbeszéd foszlányai, ami a fent említett halmaz és a Tizenkétfogú között zajlott.  

- Ez milyen fajta kutya? - kérdezte a kolléga (végülis mindketten éppen egy leányt futtattunk...ő is csak egy terápiás felvezető, nem?).

Sajnos pont abba az irányba néztem, és nem tudtam megjátszani a siket-némát, meghát a hatalmas szociális érzékem is arra késztetett, hogy válaszoljak:  

- Orosz fekete... - azért igyekeztem minél halkabban mondani, hátha nem hallja meg. 

- Hű. Sokat eszik?

- Aham. - reménykedtem benne, hogy ez a kis infó elrémiszti attól, hogy ilyen kutyával akarja megvédeni a portékáját. :)

És ráhibáztam, mert ennyivel ki is volt elégítve az információéhsége... 

Ennyi a nagy sztori. :) Na jó, fölülírom az első mondatomat... Váltottam két szót egy stricivel. De azért ez sem gyakran esik meg velem...