Azoknak, akik nem tudják eldönteni, vajon vicces -e a bejegyzés címe, avagy halálosan komoly, segítek: utóbbi.
Tudtátok, hogy ez is a fajtánkra jellemző betegségek egyike? Nos, töredelmesen bevallom: nekem halvány lila gőzöm sem volt róla... mindaddig, amíg Jumpee nem került a családba.
Amikor hazahoztuk Vilniusból, őrült hosszú körmei voltak a mellső végtagjain. Hamar kiderült az ok: az ideg olyannyira végig van nőve 3-4 körömben, hogy házi körülmények között nem vágható le. Irány az állatorvos. Ott aztán már láthatóan eléggé fájlalta is a lábujjait (vagy a körmöt; ki tudta volna eldönteni, hiszen nem nagyon engedte magát vizsgálni), és a kedvenc dokim feltette a kérdést: tudom -e, hogy a lábbujj karcinóma az orosz feketékre is jellemző betegség? Csípőből mondtam, hogy NEM, mert nem hogy tudni, még hallani sem akartam róla. Így aztán fel lettem világosítva, hogy akár nagyobb is lehet itt a baj... Irány a röntgen, ezt meg kell nézni, mert ha karcinómára utaló jel van, akkor sürgősen meg kell kezdeni a kezelést, hiszen ez egyike a legalattomosabb rákfajtáknak, ami baromigyorsan áttéteket képez. Rendszerint, mire észreveszi a gazdi, a kutya már menthetetlen. Basszus.
Kicsit belémállt a para. Na jó, nem kicsit. Itt a vadiúj kutyuska, álmaim kutyája, a híres Arbat első fedezéseiből származó fiú, akinek még meg sem melegedett nálunk a helye és akkor.... Te jó ég!
Örökkévalóságnak tűnt az a néhány perc, amíg kedvenc állatoki asszisztensünk előhívta a filmet... Csak némileg nyugtatott meg az eredmény (teljesen negatív, semmiféle rákfene), mivel az agyam már máshol kalandozott... Angie ugyanis nem sokkal korábban totál lerágta vagy ásás közben eltördelte a körmét és nyalogatta, ami így elég csúnyán festett ahhoz, hogy valami hasonló nyavalyára gondoljak. Ahogy hazaértünk a dokitól, máris a gép előtt ültem. A neten sajnos magyarul nem sok információ van ezzel a betegséggel kapcsolatban, de az angol "toe cancer", valamint "large and black dogs are mostly affected" kifejezések hasonló hatást értek el nálam, mintha az anyanyelvemen olvastam volna. Kábé mintha két felessel az arcomban ültem volna fel a körhintára. Fokozta a hatást, hogy közben eszembe jutott Kata barátnőm kutyája, aki amúgy szintén "large dog", meg hogy évekkel ezelőtt volt már ilyesmiről szó. Több se' kellett. Irány NG-vel a röntgenbe.
Drága nyanya... Még nyugtató sem kellett hozzá, kaptam egy ólommellényt, megkértem, hogy feküdjön szépen és pikk-pakk készen volt a rtg. Hála az égnek, vele sincsen semmi baj. Leszámítva, hogy nagy melegben szeret gödröket ásni.... :)
Nektek is megmutatom, milyen csodaszép lábikója van a Nyanyusnak. :)))
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése